A pozitív diszkrimináció fogalma nem mindig kapja meg a neki járó figyelmet, különösen akkor, amikor olyan sürgető problémákkal foglalkozunk, mint a klímaváltozás és az ózonréteg vékonyodása. A társadalmi egyenlőségért folytatott harc során gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy a környezeti fenntarthatóság is szoros kapcsolatban áll az egyenlőség megteremtésével. A klímaváltozás hatásai nem csupán a környezetünkre vannak hatással, hanem a különböző társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenségeket is fokozzák.
Azok a közösségek, amelyek már most is hátrányos helyzetben vannak, a klímaváltozás következtében még inkább marginalizálódhatnak. Például a fejlődő országok lakói, akiknek nincs elegendő erőforrásuk a környezeti változások kezelésére, különösen ki vannak téve a természeti katasztrófáknak. A pozitív diszkrimináció itt kulcsszerepet játszhat: a politikai döntéshozóknak támogatniuk kell a hátrányos helyzetű csoportokat az erőforrások elosztásában és a környezeti politika alakításában.
Ezzel szemben a globális felmelegedés és az ózonréteg csökkenése elkerülhetetlen következményekkel jár mindenki számára. Egy olyan világban, ahol az egyenlőség és a kedvezmények az összes ember számára elérhetők, több hangsúlyt kell fektetni a fenntarthatóságra, hogy csökkentsük a klímaváltozás legrosszabb következményeit. A pozitív diszkrimináció nemcsak a társadalmi igazságosság megvalósulását segítheti elő, hanem a környezeti válság kezelésében is meghatározó szerepet játszhat.
Az ózonprobléma példája is jól mutatja, hogy a tudományos ismeretek és a társadalmi felelősségvállalás hogyan járulhat hozzá a pozitív diszkriminációhoz. A Montreali Jegyzőkönyv, amely célja az ózont lebontó anyagok fokozatos eltávolítása volt, példaértékű lehet a globális együttműködés és a kollektív cselekvés terén. Ennek az egyezménynek a hatására a tudományos közösség és a kormányok együttműködése sikerrel járhat, amely által a társadalmi egyenlőség érdekében kiemelt fontosságú intézkedések hozhatók.
Az emberek közötti különbségek figyelembevételével, a pozitív diszkrimináció révén elérhetjük, hogy a klímaváltozás és az ózonprobléma hatásai ne sújtsák aránytalanul a legnehezebb helyzetben lévőket. A fenntarthatóság nem csupán a környezet megóvásáról szól, hanem arról is, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indulhasson a jövő kihívásaival szemben. Csak így érhetjük el, hogy a klímaváltozás kérdése egyformán legyen fontos mindenki számára, függetlenül attól, hogy hol él vagy milyen társadalmi helyzetet képvisel.