A klímaváltozás és az ózonréteg elvékonyodása olyan kihívások, amelyek már régóta kopogtatnak az ajtónkon. Látjuk a jeleket: szélsőséges időjárás, emelkedő tengerszint, a természet rendjének felborulása. Tudjuk, hogy tenni kell valamit, sőt, sokan teszünk is a magunk szintjén. Szelektíven gyűjtünk, kevesebb műanyagot használunk, igyekszünk csökkenteni ökológiai lábnyomunkat.
Ezek a személyes erőfeszítések elismerésre méltóak és fontosak, de valljuk be őszintén: elégségesek? A globális problémák megoldásához nem elég az önkéntesség. Amíg a rendszerszintű változások elmaradnak, addig az egyéni próbálkozások csak cseppek a tengerben. Szükség van olyan intézkedésekre, amelyek mindenkit érintenek, amelyek nem megkerülhetők.
Itt jön be a képbe a kötelező intézkedés fogalma. Lehet, hogy elsőre szigorúan hangzik, de gondoljunk bele: a közlekedési szabályok is kötelezőek, mert csak így biztosítható a közlekedés biztonsága mindenki számára. Ugyanez igaz a környezeti válságra is. Ahhoz, hogy hatékonyan vegyük fel a harcot a klímaváltozással és megóvjuk az ózonréteget, olyan lépésekre van szükség, amelyek törvényi erejűek, betartásuk kikényszeríthető.
Legyen szó a károsanyag-kibocsátás drasztikus csökkentéséről, a megújuló energiaforrások kötelező arányának növeléséről, a pazarlás büntetéséről vagy a fenntartható gyakorlatok előírásáról, ezek az intézkedések garantálják, hogy ne csak a legelkötelezettebbek tegyenek a jövőért, hanem mindenki. Ez az, ami valódi, érdemi változást hozhat rövid időn belül, és ami esélyt ad arra, hogy megállítsuk a legrosszabb forgatókönyveket.
Aktivistaként pontosan ezért van a szerepünk. Nem elég a problémára felhívni a figyelmet, el kell érni, hogy a döntéshozók megtegyék ezeket a nehéz, de elkerülhetetlen lépéseket. Ki kell mondanunk, hogy igenis, szükség van kötelező intézkedésekre, és nyomást kell gyakorolnunk, amíg ezek valósággá nem válnak. A jövőnk nem múlhat az önkéntességen.