A pedagógiai egyenlőség napjainkban nem csupán az oktatási rendszer igazságosságát jelenti, hanem egyre szorosabban összefonódik a globális kihívásokkal, például a klímaváltozással és az ózonréteg problémáival is. Amikor arról beszélünk, hogy minden gyermeknek joga van a minőségi oktatáshoz, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a környezeti változások milyen hatással vannak ezekre a lehetőségekre. Egy tengerparti városban nagy eséllyel más oktatási szükségletek jelennek meg, mint egy áradásokkal küzdő alföldi településen.
A klímaváltozás hatásai már nem csupán a jövőt érintik, hanem gyermekeink jelenét is formálják. Az iskolákban előforduló hőségriadók, levegőszennyezés miatti szünetek, vagy a természet okozta károk folyamatos kihívást jelentenek a tanulók és tanárok számára egyaránt. Képzeljünk el egy iskolát, ahol az épület nem megfelelően szigetelt, így nyáron elviselhetetlen a hőség, télen pedig hideg van – ez már önmagában gátolja a tanulást. Ha még ehhez hozzáadjuk a környezetben zajló változásokat, akkor jól láthatóvá válik, hogy a pedagógiai egyenlőség és az éghajlati igazságosság összeér.
Az ózonréteg vékonyodása különösen aggasztó, hiszen az UV-sugárzás növekedése nemcsak egészségügyi kockázatokkal jár, hanem közvetetten befolyásolja a szabadtéri oktatás lehetőségeit is. Egyes régiókban már most korlátozni kell a szabadban tartott órák számát, különösen a nyári időszakban. A hátrányos helyzetű térségekben élő gyermekek azonban gyakran nem jutnak hozzá alternatív tanulási eszközökhöz, például klímával felszerelt tantermekhez vagy digitális oktatáshoz, ami tovább mélyíti az oktatási egyenlőtlenségeket.
Ahhoz, hogy valódi pedagógiai egyenlőséget biztosítsunk, figyelembe kell vennünk a környezet változásait, és integrálnunk kell ezeket az oktatáspolitikai döntésekbe. A tantervekbe való beépítése a fenntarthatóságnak és az éghajlati ismereteknek nem csak azért szükséges, hogy a következő generációk tudatosak legyenek – hanem azért is, hogy megtanulják: az egyenlőség nemcsak jog, hanem felelősség is. Hogyan érthetik meg a gyerekek az összefüggéseket személyes tapasztalat nélkül? Hogyan tanulhat meg egy közösség vigyázni a világra, ha nem lát példát rá?
Olyan világban élünk, ahol az oktatás már nem lehet független a bolygó állapotától. Az oktatási rendszer felelőssége, hogy felkészítse a fiatalokat egy kiszámíthatatlanabb jövőre. Ehhez azonban olyan támogatási rendszerekre és befogadó iskolákra van szükség, ahol mindenki, függetlenül szociális helyzetétől vagy földrajzi elhelyezkedésétől, esélyt kap a tanulásra és fejlődésre.