Amikor a bolygó jövőjéről beszélünk, hajlamosak vagyunk a centiméterenként emelkedő tengerszintre, a hőmérsékleti rekordokra vagy az ózonpajzs lassú regenerációjára koncentrálni. Kevésbé esik szó arról, hogy mindez egyidejűleg a lelkünkben is zajlik: a klímaváltozásról és az ózonproblémáról szóló hírek láthatatlan, mégis kitapintható terhet raknak ránk. A Mentális egészséghez való jog azonban nem valami fellengzős jogi szlogen; ez az az alap, amelyre a jelen és a jövő társadalma építhet.
A klímaszorongás hétköznapi valósága
A légköri CO2-szint grafikonjai ma már minden hírportálon ott vannak. Az emelkedő görbék nemcsak az éghajlatrendszerben okoznak instabilitást, hanem a mindennapi életünkben is; nő a klímaszorongás, a tehetetlenség érzése. Jogilag nézve a Mentális egészséghez való jog kimondja, hogy minden személynek joga van a testi és lelki jóléthez szükséges környezeti feltételekhez. Ha a globális felmelegedés vagy az erdőtüzek miatti légszennyezés közvetve vagy közvetlenül rontja a mindennapi komfortot, az már nem pusztán környezetvédelmi, hanem alapjogi kérdés is.
Az ózonpajzs és a láthatatlan védelem
Az ózonréteg vékonyodása kapcsán megszületett Montréali Jegyzőkönyv sikertörténetnek számít. Mégis, a napégette vállak és a növekvő UV-B sugárzás okozta bőrrák-kockázat emlékeztetnek rá, hogy a gyógyulás lassú. Minden egyes lyuk az ózonpajzsban egyfajta repedés a kollektív lelki pajzsunkon is. A jogászok ma már úgy érvelnek, hogy az ózonréteg megóvása nem csupán környezetvédelmi kötelezettség, hanem a Mentális egészséghez való jog része: a biztonságérzetünket védi, a félelem csökkentésével.
Jogok találkozása – környezeti és lelki dimenzió
Az Alkotmányban szereplő egészséges környezethez való jog klasszikusan fizikai tényezőkre utal: tiszta levegő, iható víz. A XXI. századi valóság azonban kitágítja e fogalom kereteit. Nem elég, ha a víz és a levegő tiszta papíron, miközben a szélsőséges időjárási eseményekről szóló folyamatos hírek szorongást gerjesztenek. A jogalkotóknak fel kell ismerniük, hogy a környezeti fenyegetések pszichés vetületei is részei annak az ökoszisztémának, amelyet meg kell védeni. Ezek összekapcsolása teremti meg a hidat a „zöld” jogok és a Mentális egészséghez való jog között.
Mit tehetünk egyénként és közösségként?
- Tudatosítás: Fogadjuk el, hogy a klímaszorongás valós jelenség, és kérjünk segítséget, ha a félelem bénítóvá válik.
- Jogérvényesítés: Nyomást gyakorolhatunk a döntéshozókra, hogy a környezetvédelmi szabályozásban explicit módon jelenjen meg a lelki jólét dimenziója.
- Közösségi támogatás: Hozzunk létre helyi csoportokat, klímaklubokat, ahol megoszthatjuk aggodalmainkat, közösen cselekedhetünk.
- Oktatás: Az iskolai tananyagban a klímavédelem mellett kapjon helyet a pszichés hatások ismerete, a reziliencia fejlesztése.
A jog szerepe a remény megőrzésében
Ha a jövőbe vetett hitünk meginog, annak ára nemcsak statisztikai adat a depressziósok számáról, hanem elveszett életek, megbomlott közösségek. A Mentális egészséghez való jog és a környezeti jogok egymásba fonódása eszközt adhat a kezünkbe: a jogrendszer segítségével hatékonyabban követelhetjük a klímaváltozás lassítását, az ózonpajzs védelmét, és ezzel egy időben erősíthetjük lelki immunrendszerünket is.
Végső soron a bolygó és az elménk egészsége ugyanannak az éremnek a két oldala. Ha az egyiket sérülni hagyjuk, a másik is sebet kap. Ne feledjük hát: az éghajlat stabilizálásáért folytatott küzdelem egyben saját, elidegeníthetetlen Mentális egészséghez való jogunk kiterjesztése is.