A globális felmelegedés és az ózonréteg csökkenése a XXI. század legfontosabb környezeti problémái közé tartozik, amelyek hatása nem csupán a természeti erőforrásainkra, hanem társadalmi struktúráinkra is kiterjed. Az átmenet a fenntarthatóbb jövő felé megköveteli tőlünk, hogy jobban megértsük az ökoszisztéma szolgáltatások összetett hálózatát, amely a bolygónk egészségi állapotának fenntartásában kulcsszerepet játszik.
Az ökoszisztéma szolgáltatások minden olyan előny, amelyet az emberek az ökológiai rendszerekből kapnak. Ezek közé tartoznak a levegő tisztítása, a vízszűrés, a talajélet fenntartása és a biológiai sokféleség biztosítása. Azonban a klímaváltozás és az ózonprobléma miatt ezek a szolgáltatások egyre inkább veszélybe kerülnek. A légszennyezés növekedése és az éghajlatváltozás következményeként sok ökoszisztéma képes csökkenteni a szolgáltatásait, ami a társadalmi méltányosság szempontjából is komoly aggályokat vet fel.
A méltányosság kérdése a legnagyobb mértékben érinti azokat a közösségeket, amelyek már most is hátrányos helyzetben vannak. Az éghajlatváltozás következtében a kevesebb erőforrással rendelkező csoportok szenvedik el a legnagyobb mértékben a pénzügyi és környezeti hatásokat. A válságos helyzetekben gyakran ezeket a közösségeket hagyják figyelmen kívül a politikai döntéshozatal során, ami még inkább fokozza az igazságtalanságot.
Ahhoz, hogy megértsük, miért van szükség az ökoszisztéma szolgáltatások védelmére, figyelembe kell vennünk a globális klímaváltozás hatásait. Az előrejelzések szerint a klímaváltozás következményei már most is érezhetők, és a jövőbeni hatások még drámaibbá válhatnak. Az ökoszisztéma szolgáltatások csökkenése nem csak a természetvédelmi szempontok miatt aggasztó: a közvetlenül emberek életére és jólétére gyakorolt hatása is jelentős. Azok a közösségek, akik az ökoszisztéma szolgáltatásokra támaszkodnak a napi megélhetésük érdekében, különösen szenvednek a klímaváltozás következményeitől.
A méltányosság kulcsszerepet játszik az ökológiai helyreállítás szempontjából. A kormányoknak és a nem kormányzati szervezeteknek arra kell törekedniük, hogy olyan politikákat és programokat dolgozzanak ki, amelyek figyelembe veszik a hátrányos helyzetű közösségek igényeit, és biztosítják számukra az ökoszisztéma szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A tudományos kutatások és a közösségi bevonás révén a fenntartható fejlődéshez vezető út egy olyan társadalmi együttműködés lehet, amely figyelembe veszi a jövő generációinak szükségleteit is.