A jogi egyenlőség fogalma sokak számára elsősorban az emberi jogok és társadalmi igazságosság kontextusában jelenik meg. Azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy miként kapcsolódik ez a fogalom a klímaváltozás és az ózonréteg pusztulásának kérdésköréhez. Az éghajlatváltozás nem csupán környezeti, hanem mélyen társadalmi és jogi kérdés is. A világ egyes részei már most is aránytalanul nagy terhet viselnek az emberiség kollektív tevékenységei miatt, mégis kevesebb jogi és intézményi lehetőségük van arra, hogy kinyilvánítsák érdekeiket és megvédjék magukat.
A jogi egyenlőség a klímaváltozás vonatkozásában azt jelenti, hogy minden egyénnek és közösségnek egyenlő hozzáférést kell biztosítani az információkhoz, a döntéshozatali folyamatokhoz, és az éghajlatvédelmi intézkedésekhez. Ha például a fejlődő országok lakosságát nézzük, láthatjuk, hogy ők sokkal sebezhetőbbek a globális felmelegedés hatásaival szemben, mint a fejlettebb országok lakói. Mégis, gyakran kimaradnak azokból a fórumokból, ahol meghozzák azokat a döntéseket, amelyek közvetlenül befolyásolják az életkörülményeiket.
Az ózonprobléma kapcsán is hasonló aránytalanságok figyelhetők meg. Az ózonréteg védelmét célzó nemzetközi egyezmények – mint például a Montréali Jegyzőkönyv – bár jelentős előrelépéseket hoztak, a végrehajtás és a technológiai átállás lehetőségei jóval korlátozottabbak a kevésbé fejlett régiók számára. Itt is kulcsfontosságú, hogy a jogi egyenlőség ne csupán elméleti, hanem gyakorlati értelemben is megvalósuljon. A fenntartható megoldásoknak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie, függetlenül gazdasági helyzetétől vagy földrajzi elhelyezkedésétől.
Egyes közösségek már most szenvednek a természeti erőforrások kimerülése, a hőhullámok, aszályok vagy akár a légszennyezés következményeitől – és ezek mind szoros kapcsolatban állnak a klímaváltozással és az ózonproblémával. Az ő lehetőségeik, hogy jogi úton érvényesítsék érdekeiket, jelentősen kisebbek, mint azoké, akik hatalommal és befolyással rendelkeznek. Ezek a különbségek csak tovább növelik a meglévő egyenlőtlenségeket, amelyek ellen éppen a jogi egyenlőség szellemében kellene fellépnünk.
A környezeti igazságosság elengedhetetlen része a jogi egyenlőség megteremtésének. A változás nem történhet úgy, hogy azok szava marad elhalkulva, akik a leginkább érintettek. Ennek érdekében jogalkotóknak, civil szervezeteknek és a nemzetközi közösségnek egyaránt közösen kell fellépnie, hogy megteremtsék azokat a kereteket, amelyek valóban mindenkit egyenlően képviselnek. Amikor környezetvédelmi jogról és döntéshozatalról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy csak akkor lehet valódi előrelépést tenni, ha a jogok és lehetőségek is egyenlően oszlanak meg minden ember között.